A Forma1-et imádó lányok legnagyobb álma, hogy a pilóták mellett lehessenek hostessek. Némelyiküknek ez megadatik, de van, aki nem ilyen szerencsés, és csak, mint néző jelenhet meg a pályán. Nos, én még náluk is szerencsésebb voltam. Nekem több adatott meg, mint amit ők szerettek volna. 20 évesen én is a száguldó cirkusz tagja voltam 4 keréken. Igen, 4 keréken, ugyanis esélyt kaptam arra, hogy versenyezhessek a világ legelitebb autós kategóriájában. Mindössze 20 éves voltam. Felajánlották, elfogadtam. Részben köszönhető is ez annak, hogy egy olyan ember nevelt fel, aki részese volt a sportnak, az egyik csapat vezetője, név szerint Eddie Jordan. Végig egyengette az utam a királykategóriáig. Sokan azt mondják, hogy ez férfi sport, de én bebizonyítottam, hogy nem csak nekik van helyük a királykategóriában. Az utolsó női versenyzővel, Giovanna Amatival nekem is volt szerencsém találkozni. Hihetetlen, de mintha ma történt volna, pedig azóta eltelt 10 év. Addigra már több kisebb kategóriában is jeleskedtem, és kitűnőre vizsgáztam. Giovanna akkori barátja, Flavio fel is figyelt rám, de apám nem engedett ki a kezei közül. Megértem. Fiatal voltam, és ilyen téren még tapasztalatlan. Csak egyet tudtam. Autót vezetni, és legyőzni, akit le kellett. Versenyek előtt a fiúk mindig röhögtek rajtam, és összesúgtak a hátam mögött. Futam után viszont a lábam nyomát nyalták, és be akartak vágódni nálam. Mindig is utáltam a talpnyalókat, de az olyanokat, akik megalázkodnak, egyenesen rühelltem. Ezért is próbáltam leplezni, hogy nő ül a Forma1-s autóba, mikor lehetőséget kaptam apámtól egy teszten. Csak, hogy megmutassa az újonc, hogy mit tud. Még nevet sem említett se a csapattagoknak, se a többi csapat embereinek. Névtelen ember voltam, még mielőtt nem mentem egy gyors tesztkört. Csak akkor esett le az álluk, hogy nő vagyok, mikor a bukósisakot levettem a fejemről, ahogy kiszálltam a kocsiból. Meghűlt a levegő körülöttem, apa viszont önelégülten mosolygott mellettem. Ezzel bebizonyítottam, hogy nekem nem kell ahhoz jó kocsi, hogy gyors legyek. Giovannának ez volt a veszte. Nem kapott jó autót, így nem tudott gyors lenni. Ez után az akcióm után Flaviot még jobban ette a méreg, hogy nem kaparintott meg magának sokkal előbb. De helyettem talált egy sokkal jobb pilótát. Az egyetlent, akire azt mondtam a 2003-as mezőnyben, hogy bevállalnám. Igen, ilyet mondtam, ugyanis Fernando Alonso nem kispályás pasi volt. Még kis kölyök kinézetű, de annál jobb pilóta. Csak futólag találkoztam vele. Sose álltunk le beszélgetni, mert nekem fontosabb volt az, hogy képben legyek egy-egy futam előtt. És mégis csak furcsa volt, hogy a mezőnyből én vagyok egyedül nőnemű. Mert a pilóták közti barátság normális, de ha már szoros kapcsolatról van szó, az szerencsétlenséget okozhat. Én meg se magamnak, se másnak nem akartam bajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése